Amikor először találkoztam a Campari reggelire címmel, valami egészen másra számítottam, mint amit végül kaptam. A cím mellé már az a történet is meglepett, melyet a fülszöveg ígért, de csak akkor voltam igazán megszeppenve, mikor befejeztem a regény elolvasását.
Sara Crowe: Campari reggelire
Eredeti cím: Campari for Breakfast
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2015 (eredeti 2014)
Oldalak száma: 324
Fordító: Beke Zsolt
ISBN: 9789632934549
Megrendelhető ide kattintva.
Moly-adatlap elérhető ide kattintva.
Fülszöveg:
Az ember élete tele van borzalmas dolgokkal: elhunyt rokonok szelleme kísérti, befuccsol a szerelmi élete… és odaég a pirítós.
1987-ben Sue Bowl élete fenekestül felfordul. Édesanyja halála miatt úgy érzi, önmagából vesztett el valamit. Aztán az apja is összebútorozik egy Ivana névre hallgató rettenetes férfifalóval.
Ám Sue-t mindig arra bíztatta az anyja, hogy hozza ki mindenből a legjobbat – neki pedig ott volt a szavak szeretete és pár fura rokon. Sue végül Coral néni roskadozó családi otthonába, Green Place-be kötözik, amelyet szép lassan egyre több különc és csodabogár kezd el benépesíteni. A denevérekről nem is beszélve…
Véleményem:
Eme érdekes címmel ellátott történet rögtön felkelti az olvasó figyelmét, ugyanis már az elején tudatja velünk a füveskönyv fogalmát (ami egyébként majdnem teljesen olyan, mint egy napló), így azt is, hogy a továbbiakban ebből olvashatunk részletet. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, hiszen két szálon futó cselekményt ismerhetünk meg, méghozzá két külön személy irományain keresztül: az egyik Sue, aki 1987-ben költözik az eghami Green Place nevezetű helyre, a másik pedig az ő nagynénje, Coral Garden, akinek ezáltal végigkövethetjük életét. A dolog azonban attól válik kiemelkedővé, hogy mindeközben Coral néni él és virul Sue jelenében.
1987-ben Sue Bowl élete fenekestül felfordul. Édesanyja halála miatt úgy érzi, önmagából vesztett el valamit. Aztán az apja is összebútorozik egy Ivana névre hallgató rettenetes férfifalóval.
Ám Sue-t mindig arra bíztatta az anyja, hogy hozza ki mindenből a legjobbat – neki pedig ott volt a szavak szeretete és pár fura rokon. Sue végül Coral néni roskadozó családi otthonába, Green Place-be kötözik, amelyet szép lassan egyre több különc és csodabogár kezd el benépesíteni. A denevérekről nem is beszélve…
Véleményem:
Eme érdekes címmel ellátott történet rögtön felkelti az olvasó figyelmét, ugyanis már az elején tudatja velünk a füveskönyv fogalmát (ami egyébként majdnem teljesen olyan, mint egy napló), így azt is, hogy a továbbiakban ebből olvashatunk részletet. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, hiszen két szálon futó cselekményt ismerhetünk meg, méghozzá két külön személy irományain keresztül: az egyik Sue, aki 1987-ben költözik az eghami Green Place nevezetű helyre, a másik pedig az ő nagynénje, Coral Garden, akinek ezáltal végigkövethetjük életét. A dolog azonban attól válik kiemelkedővé, hogy mindeközben Coral néni él és virul Sue jelenében.
 |
| Általam készített montázs a könyvhöz |
No nem mintha puszta életleírásokról esne szó, Sue ugyanis nagynénje meghívására költözik hozzá, miután elveszítette édesanyját, és annak halálát egyszerűen képtelen feldolgozni. Eghamben lehetősége adódik egy új életre, így egy izgalmas, ódon épületben lakhat, emellett pedig hamarosan állást is talál. Az élet persze mindig tartogat meglepetéseket, így a lány hamar a szerelem kusza és szövevényes (pók)hálójában találja magát. Fiatal szíve hamar lángra lobban, még akkor is, ha kiválasztottja inkább egy másik, meglehetősen undok lány felé táplál gyengéd érzelmeket.
A szívzűrök mellett a jelen némi kutatást is hoz magával, Sue édesanyja ugyanis öngyilkos lett, és a lány nem hajlandó elfogadni, hogy szeretett szülője búcsúlevél nélkül hagyta őt magára. Mindeközben a hatalmas épület bomlásnak indul, Coral néni pedig pénzügyi válságba kerül, így Sue kötelességének tekinti, hogy a ház lakóit egyesítve, közös erővel segítsenek megmenteni az épületet.
Ahogyan említettem, mindeközben Coral néni múltját is megismerjük, ami számunkra azért érdekes, mert így bepillanthatunk életébe, a harmincas évektől kezdve egészen „napjainkig”, vagyis 1987-ig. Megismerhetjük gyerekkorát, miként alakult szerelmi élete, milyen volt a húga, és hogyan élte túl a második világháborút. Persze a jelen kutatásához is kapunk egy-két kulcsfontosságú információt, hogy a végén szájtátva illeszthessük össze a kis darabkákat.
A szívzűrök mellett a jelen némi kutatást is hoz magával, Sue édesanyja ugyanis öngyilkos lett, és a lány nem hajlandó elfogadni, hogy szeretett szülője búcsúlevél nélkül hagyta őt magára. Mindeközben a hatalmas épület bomlásnak indul, Coral néni pedig pénzügyi válságba kerül, így Sue kötelességének tekinti, hogy a ház lakóit egyesítve, közös erővel segítsenek megmenteni az épületet.
Ahogyan említettem, mindeközben Coral néni múltját is megismerjük, ami számunkra azért érdekes, mert így bepillanthatunk életébe, a harmincas évektől kezdve egészen „napjainkig”, vagyis 1987-ig. Megismerhetjük gyerekkorát, miként alakult szerelmi élete, milyen volt a húga, és hogyan élte túl a második világháborút. Persze a jelen kutatásához is kapunk egy-két kulcsfontosságú információt, hogy a végén szájtátva illeszthessük össze a kis darabkákat.
 |
| Nosztalgikus fotó az olasz borítóról, a könyvből vett idézettel (Forrás) |
A történet szereplői egyébként egy kis irodalmi klubot is alapítanak, ahol az írás rejtelmeibe próbálják beleásni magukat - az az érzésem támadt, hogy az írónő rajtunk is alkalmazta az összes általa említett praktikát. Nem tudom, miért, de azt kell mondanom, hogy ha ez a könyv a „nagy semmiről” szólna, én bizony akkor is elolvastam volna. A szerzőnő képes a legszebb mondatot kivarázsolni abból, ha esett az eső, vagy akár dallamként írja körül a februárt. Számomra rejtély, honnan tanult meg így írni, hogy ez az ő alapvető stílusa-e, de ha futószalagon potyognának elém a könyvei, akkor falnám őket, mint a cukrot. Keresgéltem kicsit, de ha minden igaz, akkor eddig csak ez az egy regénye jelent meg, viszont az eredeti kiadás először tavaly, így még van remény arra, hogy a jövőben több történetet is olvashassunk tőle. Addig is azt tudom Nektek tanácsolni, hogy vessétek bele magatokat egy magával ragadó világba, tele bájos - és kevésbé bájos - karakterekkel és humoros gondolatokkal! Engedjétek meg, hogy Titeket is elkalauzoljon 1987-be, és (amennyiben hozzám hasonlóan kinőttetek belőle), újra 17 évesnek érezzétek magatokat. :)
És szívesen visszamennék 1987-be (akkor születtem). Nagyon szép lett a montázs :)
VálaszTörlésÓ, akkor Te nagyon jó "évjárat" vagy, ha szabad ilyet mondanom. :) Köszönöm szépen! :)
TörlésEz az olasz borító fantasztikus! :) Mind a háta, mind az eleje! :)
VálaszTörlészsófi
Csak egyetérteni tudok! Sajnálom, hogy itthon nem ezzel jelent meg, ugyanakkor nincs okom panaszra, mert ez is nagyon tetszik. :)
Törlés