Jodi Picoult: Csodalány

Bevallom, nehéz lesz a következő sorokat megírnom Nektek. Annyi minden gyűlt össze bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy aggódom amiatt, vajon sikerül-e mindent elmondanom, amit szeretnék. Azért teszek egy próbát.

Információk a könyvről:
Jodi Picoult: Csodalány
Eredeti cím: Keeping Faith
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2015 (eredeti 2006)
Oldalak száma: 568
Fordító: Peiker Éva
ISBN: 9789632934518
Megrendelhető ide kattintva.
Moly-adatlap elérhető ide kattintva.

Fülszöveg:
Mariah White életében másodszor kapja rajta férjét egy másik nővel, lányuk, a hétéves Faith pedig életének minden fájdalmas másodpercében vele van. A gyors válást követően Mariah depresszióval küzd, Faith azonban új barátra lel. Egy képzeletbeli barátra, aki lehet, hogy mégsem annyira képzeletbeli…
Faith folyamatosan beszélget az „őrzőjével”, s hamarosan a Bibliából kezd idézni – a könyvből, amelyet sem ő, sem egyetlen rokona nem olvasott. Mariah pánikba esik, pszichiáterek hada vizsgálja a kislányt, de nem találnak nála semmit.
Egy nap aztán csodás gyógyulások követik a kislány útját. Mariah-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy Faith – a kislány, aki sosem kapott vallásos neveltetést – talán tényleg Istennel beszélget.
Ahogy lenni szokott, Faith csodálatos gyógyító ereje nem marad titokban. A hívők és a médiacápák hordái ostromolják a házat, és ha ez nem lenne elég, a kislány apja, Colin gyermekelhelyezési pert indít volt felesége ellen.
A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Hol a határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a vallás? Lehet-e, kell-e választani az anyaság és az élet között?


Véleményem:
Mikor először olvastam el a fülszöveget, nemcsak az jutott eszembe, mennyire érdekesnek tűnik a regény, hanem az is, hogy vajon milyen lenne egy látszólag vallási témáról/témában olvasgatni. Rettentően érdekelt, vajon mi célja lehet az írónőnek, mi az, amit el akar velünk „hitetni”? Tesz majd arra próbát, hogy külön kiálljon valamelyik vallás mellett? Mi motiválta arra, hogy ilyen „provokatív” témát válasszon, ami sokakat érzékenyen érinthet?

Mert bevallom, ez volt az első gondolatom: hogy ez egy provokatív regény lehet azok számára, akik nagyon elkötelezettek valamely vallás iránt. Hiszen a regény egyik főszereplője, Faith White magával Istennel beszélget, hacsak be nem bizonyítják róla az ellenkezőjét. A legtöbben viszont mélyen meg vannak róla győződve, hogy csupán édesanyja, Mariah a felbujtó, aki különféle trükkökkel éri el, hogy lányát a média figyelmének középpontjába állítsa. Ennek az egyik oka, hogy a kislány váltig állítja: nem is annyira képzeletbeli barátja bizony nő. Az idő előrehaladtával azonban egyre több dolog kérdőjeleződik meg, hiszen milyen ésszerű magyarázat létezhet egy csodára? 

Vajon tényleg Istent látja a kis Faith? (Forrás)

Szögezzük le: ez a regény nem fantasy. Nem képzel vagy álmodik meg sokkal többet, mint amiben emberek milliói ebben a percben is szüntelenül hisznek. Talán épp ez az, amitől az egész annyira szerethető: nem akar magasabbra törni, nem akarja megmondani, miben kell hinned. Csupán azt akarja elárulni, hogy igenis lennie kell valakinek, egy felsőbb erőnek, aki látja az embereket nap mint nap, és olykor meglátogat egy-egy személyt, akinek az adott helyzetben a leginkább szüksége van rá.

Merthogy a kis Faith élete kártyavárként omlik össze a szülei válásával, hiszen ő mindkettejüket szereti, de csak egyikükkel élhet, nyertes választás pedig ebben a játszmában nem igen létezik. Habár édesanyjával marad, a helyzet bonyolódik, mikor édesapja gyermekelhelyezési pert indít a kislány körül kialakult médiacirkusz miatt. Ó, hát nem említettem, hogy ez a regény sokkal több annál, mint egy kis vallási história? Akkor most szólok. :) Ráadásul a család, különféle papok, rabbik és tévés személyiségek mellett bizony egy új szerelemre is lehetőség adódik.

Ha valaki korábban azt mondta volna nekem, hogy egyetlen könyv elég lesz ahhoz, hogy megértsem, miért rajonganak ennyien Jodi Picoultért, valószínűleg cinikusan fogadom a véleményét, mára azonban eszem ágában sincs ilyet tenni. Inkább csak arra gondolok, hogy mi az, amit eddig kihagytam tőle, és szerencsésnek érzem magam, mert kezemben a kulcs, hogy felfedezzek egy új dimenziót, ami az ő regényeit tartalmazza. Egy helyet, tele olyan könyvekkel, amikben rengeteg a (könnyen megkülönböztethető) szereplő, hatalmas kutatás áll a történet mögött (bizony, ezt le sem tagadhatná), és az érdeklődés garantáltan fennmarad az első mondattól az utolsóig. Ha pedig hozzám hasonlóan Te sem veted meg a romantikus szálat, akkor megnyugodhatsz, merthogy a rengeteg esemény mellé bizony azt is kapunk. 

Általam készített montázs a könyvhöz

Extraként szolgált még, hogy a könyv a Bibliához hasonlóan van két részre osztva, emellett pedig minden fejezet elejére kapunk egy-egy idézetet, legyen az valós, vagy a történet valamelyik szereplőjének szájából kiragadott szösszenet. Nagyon tetszett a sok idézet a Bibliából, pedig vallomásként muszáj megjegyeznem, hogy még egyszer sem lapozgattam, így minden ilyen sor újdonságnak hatott. Hasonlóan a szentek élete, róluk is keveset tudtam korábban. Hogy végül éreztem a hittérítő szándékot? Egyáltalán nem. Sokkal inkább azt, hogy a vallások megférnek egymás mellett, és olyan jó volna, ha ezt az összes ember észrevenné.

Még ha voltak is sötét időszakok az életedben, és elkövettél olyan dolgokat, amire egyáltalán nem vagy büszke, akkor is megéri hinni valamiben, mert lehet, hogy egy nap végül Rád mosolyog a szerencse, és minden kirakós darabka a megfelelő helyre kerül. Ez a regény képes arra, hogy egy picit megváltoztassa azt, ahogyan gondolkodsz az életről, vagy éppen a vallásról. A kérdés csupán az: hagyod-e neki, hogy megtegye?

A példányért hatalmas köszönet az Athenaeum Kiadónak! 
Hivatalos oldal | Facebook oldal | Moly