Gayle Forman: Ha maradnék

„Akár így, akár úgy, mindenképp nyersz valamit. És persze, akár így, akár úgy, de mindenképp vesztesz is valamit. Mit mondhatnék neked? A szerelem egy büdös kis ribanc.”

Információk a könyvről:
Gayle Forman: Ha maradnék
Eredeti cím: If I Stay
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Megjelenés: 2012 (eredeti 2009)
Oldalak száma: 258
Fordító: Rudolf Anna
ISBN: 9789635397501
Megrendelhető ide kattintva.
Moly-adatlap elérhető ide kattintva.

Fülszöveg:
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.
Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?


Véleményem:
Ritkán esik meg velem, hogy egy könyvvel a mozivásznon keresztül ismerkedem meg. Félreértés ne essék, a filmet jelen pillanatig sem láttam. Azonban éppen a moziban üldögéltünk, arra várva, hogy kezdődjön a megtekinteni kívánt film (ami ha emlékezetem nem csal, a Banks úr megmentése volt), mikor lejátszották a Ha maradnék előzetesét. Ezen teljesen ledöbbentem: magával ragadott az érzelmek kavalkádja, és épphogy nem csordult ki a könnyem, mire vége lett annak a két percnek. A testvéremmel ekkor döntöttünk úgy, hogy utánanézünk, a könyv pedig végül hozzá került, és most nyáron elolvasta. Kaptam az alkalmon, és én is sort kerítettem rá.

Bevallom, nem nagyon tudok döntésre jutni azt illetően, hogy a könyv beváltotta-e a hozzá fűzött reményeimet. Az egész olyan volt, mint egy zacskó vegyes cukorka: van benne sok olyan, ami iszonyatosan finom, de a végére azért marad pár szem, amit sosem fogsz megenni, inkább odaadod valakinek, vagy kidobod. Nos, ehhez hasonló jelenetekkel volt dolgom itt is. Volt, ami nagyon tetszett, volt, amiről nem tudtam dönteni, de olyan is, aminél csak értetlenkedtem, hogy miért szükséges? Szerencsére persze a legelsőből volt a legtöbb, ettől függetlenül azonban elég színes lett az összkép.

Gyönyörű montázs a könyvhöz (Forrás)

A fülszöveg mindent elmond, amit én is megtennék, így annak kiegészítésével csak ennyit mondanék: a tökéletes életű lányt Miának hívják, és miután balesetet szenvednek, a testén kívül kerül és úgy látja az eseményeket. Nem képes különleges képességekre, mégis láthatatlan, ugyanakkor hallja és látja az embereket, köztük a rokonait, barátait és a szerelmét is.

Ezen a ponton lép életbe azon dolgok sokasága, amelyekért rajongtam. Nagyon tetszett az elképzelés, hogy a kómában fekvő Mia döntheti el, hogy az életet vagy a halált válassza. Ebből kifolyólag a kritikus 24 óra áll rendelkezésére, melynek végén meg kell hoznia végleges döntését. E folyamat során ismerjük meg az egész életét, sok visszaemlékezős jeleneten keresztül. Mivel a könyv végén levő interjúból kiderül, hogy az írónő egy megtörtént eseményt gondolt végig, nagyon tetszik, hogy azt szőtte tovább, mert ez segíthetett neki feldolgozni a gyászt. Tetszett az egész elképzelés, a rengeteg érzelem, a kitalált döntéshelyzet, és hogy Mia a családja miatt fontolgatta a bizonytalant, még annak árán is, hogy nem tudta, mi vár rá.

A filmes borítós példány, kották rengetegében (Forrás)

Ezzel szemben sajnos volt néhány dolog, amit nem tudtam megérteni. Ott van például a tény, hogy ez a lány – bármennyire is fáj ezt kimondanom – a tökéletes amerikai élet mintapéldányának megtestesítője. Értem én, hogy éles kontraszt kellett, hogy még nehezebb legyen meghoznia a döntést, de komolyan emberek, ilyen élet csak a filmekben van. Bizony, lehet, hogy bennem van a hiba, de én felhúztam magam ezen. Mert miért ne lehetett volna egy kicsit sivárabb élete? Attól még nem lenne ugyanolyan nehéz a döntése? Mert szerintem de. Azért kicsit túlzás volt már, hogy ennek a lánynak nem áll másból az élete, csak zenélésből, utazásból, felhőtlen boldogságból, meg kalandokból. Ja, én meg tök mellékesen hercegkisasszony vagyok... Arról nem is beszélve, hogy a zenelésből meg a végére nekem az jött le, hogy ha nem zenész az összes felmenőd, akkor már nem is érdekelhet téged a dolog. Persze értettem én a motivációját, klassz volt, hogy ilyen sűrűn átszőtt mindent a zene, de néhol már tényleg úgy éreztem, hogy az egész zenei világ kezdi átvenni az uralmat, és Te (mint olvasó) nem is szereted igazán a zenét, ha nem játszol legalább egy hangszeren, vagy hallgatod egész nap.

Ahogy említettem, voltak furcsaságok is, amikről nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. Ilyen volt az is, hogy míg néhol érzelemdús volt a regény, máskor száraz leírást kaptunk, azzal a magyarázattal, hogy Mia ebben az állapotban nem érez sok mindent. Szerintem ez egy kicsit zavaró volt, mert a szülei halálának tárgyilagos leírása után azért a visszaemlékezésekkor eléggé „érez”, én pedig nem tudom értelmezni, hogy akkor most mi van: semlegesek az érzelmei, vagy sem? És mindemellett feltenném az egymillió dolláros kérdést: ha tökéletes volt is az életed, de rengeteg szerető rokonod maradt, egy legjobb barátnőd, és még álompasid is, akkor tényleg olyan rohadtul nehéz eldönteni, hogy mit válassz?

Chloë Grace Moretz, mint Mia (Forrás)

Rendben, azt hiszem, hogy kicsit elszaladt velem a ló. Egyáltalán nem lehúzni akarom ezt a regényt, mert nagyon is érdemes volt elolvasni. Hiszen ez egy üzenet is arról, hogy érdemes kihasználnunk életünk minden percét, mielőtt egy váratlan esemény elvenne tőlünk mindent. Előkerül a sokakat foglalkoztató téma is, hogy vajon befolyásolhatjuk-e a sorsunkat? Azt hiszem, hogy a regény alapján azt a választ kapjuk, hogy néha igen, néha nem. Az egész alapelképzelés kreatív, és garantáltan eléri, hogy egy-két napig azon gondolkozzunk, vajon adott esetben mi hogyan döntenénk. Az egyetlen bajom az volt, hogy egy kevésbé tökéletes életnél hihetőbb lett volna a történet. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, aki szereti a zenét, az észszerűség talaján mozgó természetfelettit, illetve a „mi lett volna, ha” kérdéseken agyalni. Kellemes kikapcsolódást nyújt, és pár óra alatt elolvasható. Inkább az őszi, borongós napokra tudom ajánlani, bár az üzenete évszaktól függően átjön. Abban biztos vagyok, ez a könyv mindenkiből előcsalogat majd valamilyen érzelmet, és akkor mondani tud valamit, ha nem tetszik 100%-osan.