Liane Moriarty: A férjem valamit titkol

„Olyan sok titok övezi az életünket, amikről soha nem szerzünk tudomást.”

Információk a könyvről:

Liane Moriarty: A férjem valamit titkol

Eredeti cím: The Husband's Secret

Kiadó: Pioneer Books

Megjelenés: 2014 (eredeti 2013)

Oldalak száma: 400

Fordító: Morvay Krisztina

Megrendelhető ide kattintva.

Fülszöveg:

„Ha ezt a levelet olvasod, akkor az azt jelenti, hogy én már meghaltam…”

Mit szólnál ahhoz, ha a férjed írna egy levelet, ami ezzel a mondattal kezdődik? Mit szólnál ahhoz, ha a folytatás a férjed legsötétebb, legmélyebb titkáról szólna, ami tönkreteheti nemcsak a közösen felépített életeteket, hanem másokét is? És most képzeld el, hogy akkor bukkansz rá erre a levélre, amikor a férjed még él és virul.

Cecilia Fitzpatrick pontosan ebbe a helyzetbe kerül. Sikeres vállalkozóként minden vágyát megvalósította, kis közösségének tartópillére, elkötelezett feleség és anya. Az élete pont olyan makulátlan és csillogó, mint az otthona. De az a bizonyos levél mindent megváltoztat. Ráadásul nemcsak az ő sorsát, hanem sok más, látszólag laza szállal egymáshoz kötődő emberét is.

Rejtélyek, tévedések, újabb és újabb meglepetések. Pedig minden csak egy ártalmatlannak tűnő levéllel kezdődött…

Véleményem:

Ez a regény nem az első Liane Moriarty-remekmű, amivel találkoztam - korábban volt szerencsém az Add vissza az életem! című könyvéhez, mely első olvasásra lenyűgözött. Amikor elkezdtem olvasni A férjem valamit titkolt, szentül hittem, hogy az előzőt úgysem tudja felülmúlni. Tévedtem.

A regény elején megismerjük a tökéletesnek látszó Fitzpatrick családot, ahol az anyuka, Cecilia igazi szupermami: igaz, hogy folyton túlhajszolja magát, de ő imádja ezt tenni, ő áll a szülői munkaközösség középpontjában, Tupperware-partikat ad és a lányai egytől egyig tehetségesek. Férje, John-Paul nagyon jó állással rendelkezik, emiatt néha utazgatnia kell, de a lényeg, hogy sikeres. Aztán egy napon Cecilia a padláson kutakodik, ekkor bukkan rá az ominózus levélre, mely mindent megváltoztat. Ekkor azt várnánk, hogy nyomban feltépi a levelet, de ő annyira megbízik a férjében, hogy elmondja neki, mit talált, és éppen ezért nem bontja fel.

A könyv egyik csodaszép, eredeti nyelvű kiadása (Forrás)

Amíg Cecilia ezzel civódik, mi egyáltalán nem unatkozunk: megismerünk ugyanis két másik, látszólag elkülönült családot, akik mind más és más problémákkal küzdenek. Aztán a szálak szép lassan összefutnak, mi pedig alig győzzük kapkodni a fejünket, ahogy apró utalásokat találunk arra, mit rejt a levél. A nagy „titok” ennek ellenére meglepetésként ér minket, ahogyan az összes többi, időközben megismert rejtély is.

Az oldalak számának növekedésével egyenes arányban növekszik a feszültség is, egyre többet szeretnénk megtudni ezekről az emberekről, akikben az a legjobb, hogy bár hétköznapiak, egyszerre mégis érdekesek is. Engem gyakran zavar, ha egy könyvben sok a karakter, de nem tudjuk őket megkülönböztetni, itt azonban szó sincs ilyesmiről: igaz, hogy sokan vannak (elvégre három kiindulóponttal rendelkezünk), de mindenkiről kapunk annyi információt, hogy tökéletesen el tudjuk őket különíteni egymástól. 

Egy másik kiadás, szintén angolul (Forrás)

A cselekmény szép lassan halad előre, tanúi leszünk annak a hatalmas változásnak, amit a levél tartalma és annak elolvasása hoz magával, míg végül elérünk egy tetőpontot. Az utolsó fejezet már-már tökéletesnek látszó befejezést nyújt, ám ekkor érkezik csak a meglepetés: az epilógusban ugyanis választ kapunk az összes „mi lett volna, ha…” jellegű kérdésünkre, mely elgondolkodtat minket: vajon ha az életünkben akár egy dolog is másként történik, hol lennénk most?