Képzelj egy világot, amiben visszarepülhetsz egy történelmi korszakba, és az egész életed az akkori szokások és stílus bűvkörében töltheted el, ahogyan mindenki más is körülötted. Megvan? Akkor most egészítsd ki ezzel az aprócska információval: a kort nem Te választhatod meg.
Információk a könyvről:
Catherine Fisher: Incarceron
Eredeti cím: Incarceron
Kiadó: Pongrác Kiadó
Megjelenés: 2011 (eredeti 2007)
Oldalak száma: 544
Fordító: Zubovics Kata
ISBN: 9786155131165
Megrendelhető ide kattintva.
Fülszöveg:
Képzelj el egy világot, amelyben nemcsak megállították, de vissza is forgatták az idő kerekét. Beköszöntött az örökké tartó 17. század, ahol csak a gazdagok élvezhetik a technika vívmányait.
Képzelj el egy börtönt, hatalmasat, amelyben a cellák és a folyosók mellett egész erdők, városok és tengerek is elférnek. Most képzelj el egy rabot, akinek nincsenek emlékei! Csak annyit tud, hogy Odakintről jött – pedig a börtönt évszázadokkal ezelőtt lezárták, és azóta csak egyetlen embernek sikerült kijutnia.
Aztán képzelj el egy lányt, aki egy nemesi birtokon lakik! A sorsa – úgy tűnik – megpecsételődött: megrendezett, szerelem nélküli érdekházasság vár rá. Ő azonban még nem adta fel, kiutat keres, és összeesküvések kusza hálójába gabalyodik.
Az egyikük Bent van, a másik Odakint, ám mindketten rabok. Hát ez az Incarceron!
Véleményem:
A regény két cselekményszálon fut: az egyik főszereplőnk, Claudia egy olyan világban él, ahol a 17. század uralkodik, s bármiféle technikai vívmány csak titokban használható. Sosem tudhatod, mikor hallgatnak le, ki az ellenséged, és kinek milyen tervei vannak veled. Az érem másik oldalán egy olyan világ áll, melyről az előzőek úgy hiszik, hogy maga a Paradicsom, egy olyan börtön, ahová a bűnösöket azért vitték be, hogy egy tökéletes társadalmat alakítsanak ki benne, ahol semmi rossz sincs, és minden gördülékenyen zajlik. Ennek a helynek Incarceron a neve.
A börtönben megismerjük Finnt, valamint vértestvérét, Keirót, és hamar rájövünk, hogy a kísérlet alaposan félresikerült, amelyről az Odakint élők mit sem sejtenek. Ők egy rablócsapathoz szegődtek az évek során, így lelnek rá nemsokára egy kulcsra, melyben egy ember – Sapphique, aki állítólag megtalálta a kiutat – legendáját követve keresik a menekülés módját. Merthogy az Incarceronból mindenki menekül, mindenki szeretne kijutni. Odabent sohasem süt a nap, nincsenek csillagok, nem látni a természetet. Azt azonban senki sem tudja, hogy pontosan hol található ez a börtön. De az események akkor indulnak be igazán, mikor Claudia is egy Kulcsra lel…
A történet folytatásáról nem mesélek, hiszen nem szeretném senkinek sem lelőni a poént, hogy miről szól pontosan az egész. Bár elég nehéz is lenne, hiszen annyi minden történik a könyvben, hogy lehetetlen volna mindet felsorolni. Az biztos, hogy nekem nagyon tetszett. Egyrészt mert ismét egy megalkotott világot kaptunk, amit mindig is szerettem. Megvan ennek a dolognak a sajátos varázsa, hiszen egy ilyen világban bármit megtörténhet, nincsenek kötöttségek, és hihetőbbé válik tőle minden.
Izgalmasabbá válik az egész attól is, hogy váltott nézőpontot kapunk, hiszen egyszer a külvilágban, máskor a börtönben vagyunk. Rengeteg a kaland, nem is titkolom, hogy néha a feszültség miatt már egyszerűen fogtam magam, és kicsit előrelapoztam, mert nem bírtam kivárni, hogy mi lesz a következő lépés. Néha úgy éreztem, hogy az írónő kicsit játszik velünk: elhitet velünk valamit, majd kapunk egy apró utalást, amitől kételkedni kezdünk, de nem inog meg hitünk, a végén viszont mégis rácáfol. Nem tudjuk előre látni az eseményeket, nem tudunk jósolni, így az események eredményéről sincs fogalmunk. A két világ alapos ábrázolása, majd a mindkettőben jelenlévő egy-egy probléma kifejtése, megismerése után felmerül bennünk a kérdés: vajon a kettő közül melyik teremtett világban érdemes élni?
A könyvvel egyébként teljesen véletlenül találkoztam a Tudásközpontban, hirtelen ötlettől vezérelve vettem ki, mert megtetszett a fülszövege. Van folytatása is, ami sajnos akkor nem volt bent, így egyelőre nem tudom elolvasni, pedig már nagyon kíváncsi vagyok rá. Rég találkoztam ilyen kiszámíthatatlan történettel, és még annak ellenére is lenyűgözött, hogy voltak benne részek, amik nem tetszettek. Egy ideig filmet is terveztek, ebből azonban sajnos nem lett semmi, pedig szívesen megnézném, hogyan keltik életre a történetet.
Információk a könyvről:Catherine Fisher: Incarceron
Eredeti cím: Incarceron
Kiadó: Pongrác Kiadó
Megjelenés: 2011 (eredeti 2007)
Oldalak száma: 544
Fordító: Zubovics Kata
ISBN: 9786155131165
Megrendelhető ide kattintva.
Fülszöveg:
Képzelj el egy világot, amelyben nemcsak megállították, de vissza is forgatták az idő kerekét. Beköszöntött az örökké tartó 17. század, ahol csak a gazdagok élvezhetik a technika vívmányait.
Képzelj el egy börtönt, hatalmasat, amelyben a cellák és a folyosók mellett egész erdők, városok és tengerek is elférnek. Most képzelj el egy rabot, akinek nincsenek emlékei! Csak annyit tud, hogy Odakintről jött – pedig a börtönt évszázadokkal ezelőtt lezárták, és azóta csak egyetlen embernek sikerült kijutnia.
Aztán képzelj el egy lányt, aki egy nemesi birtokon lakik! A sorsa – úgy tűnik – megpecsételődött: megrendezett, szerelem nélküli érdekházasság vár rá. Ő azonban még nem adta fel, kiutat keres, és összeesküvések kusza hálójába gabalyodik.
Az egyikük Bent van, a másik Odakint, ám mindketten rabok. Hát ez az Incarceron!
Véleményem:
A regény két cselekményszálon fut: az egyik főszereplőnk, Claudia egy olyan világban él, ahol a 17. század uralkodik, s bármiféle technikai vívmány csak titokban használható. Sosem tudhatod, mikor hallgatnak le, ki az ellenséged, és kinek milyen tervei vannak veled. Az érem másik oldalán egy olyan világ áll, melyről az előzőek úgy hiszik, hogy maga a Paradicsom, egy olyan börtön, ahová a bűnösöket azért vitték be, hogy egy tökéletes társadalmat alakítsanak ki benne, ahol semmi rossz sincs, és minden gördülékenyen zajlik. Ennek a helynek Incarceron a neve.
A börtönben megismerjük Finnt, valamint vértestvérét, Keirót, és hamar rájövünk, hogy a kísérlet alaposan félresikerült, amelyről az Odakint élők mit sem sejtenek. Ők egy rablócsapathoz szegődtek az évek során, így lelnek rá nemsokára egy kulcsra, melyben egy ember – Sapphique, aki állítólag megtalálta a kiutat – legendáját követve keresik a menekülés módját. Merthogy az Incarceronból mindenki menekül, mindenki szeretne kijutni. Odabent sohasem süt a nap, nincsenek csillagok, nem látni a természetet. Azt azonban senki sem tudja, hogy pontosan hol található ez a börtön. De az események akkor indulnak be igazán, mikor Claudia is egy Kulcsra lel…
 |
| Idézet a könyvből |
A történet folytatásáról nem mesélek, hiszen nem szeretném senkinek sem lelőni a poént, hogy miről szól pontosan az egész. Bár elég nehéz is lenne, hiszen annyi minden történik a könyvben, hogy lehetetlen volna mindet felsorolni. Az biztos, hogy nekem nagyon tetszett. Egyrészt mert ismét egy megalkotott világot kaptunk, amit mindig is szerettem. Megvan ennek a dolognak a sajátos varázsa, hiszen egy ilyen világban bármit megtörténhet, nincsenek kötöttségek, és hihetőbbé válik tőle minden.
Izgalmasabbá válik az egész attól is, hogy váltott nézőpontot kapunk, hiszen egyszer a külvilágban, máskor a börtönben vagyunk. Rengeteg a kaland, nem is titkolom, hogy néha a feszültség miatt már egyszerűen fogtam magam, és kicsit előrelapoztam, mert nem bírtam kivárni, hogy mi lesz a következő lépés. Néha úgy éreztem, hogy az írónő kicsit játszik velünk: elhitet velünk valamit, majd kapunk egy apró utalást, amitől kételkedni kezdünk, de nem inog meg hitünk, a végén viszont mégis rácáfol. Nem tudjuk előre látni az eseményeket, nem tudunk jósolni, így az események eredményéről sincs fogalmunk. A két világ alapos ábrázolása, majd a mindkettőben jelenlévő egy-egy probléma kifejtése, megismerése után felmerül bennünk a kérdés: vajon a kettő közül melyik teremtett világban érdemes élni?
 |
| Egy film esetén nekik örülnék nagyon: Dave Franco (Finn), Alexandra Daddario (Claudia) és Sam Claflin (Keiro) |
A könyvvel egyébként teljesen véletlenül találkoztam a Tudásközpontban, hirtelen ötlettől vezérelve vettem ki, mert megtetszett a fülszövege. Van folytatása is, ami sajnos akkor nem volt bent, így egyelőre nem tudom elolvasni, pedig már nagyon kíváncsi vagyok rá. Rég találkoztam ilyen kiszámíthatatlan történettel, és még annak ellenére is lenyűgözött, hogy voltak benne részek, amik nem tetszettek. Egy ideig filmet is terveztek, ebből azonban sajnos nem lett semmi, pedig szívesen megnézném, hogyan keltik életre a történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése