Alice Walker: Kedves Jóisten - Budapest Pride Blogturné

2015. július 3-án, pénteken veszi kezdetét az idei Budapest Pride Fesztivál, melynek mottója: „Budapest Pride: 20 esztendőnk hatalom!” A fesztivál leglátványosabb eseményére, a Budapest Pride Felvonulásra 2015. július 11-én, szombaton délután kerül sor. 


A Blogturné Klub egy nyílt LMBTQ blogturnéval szeretné kifejezni támogatását az idén 20 éves  Budapest Pride tiszteletére. Ezen a turnén olyan könyvek vesznek részt, amelyek fő- illetve mellékszereplője leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer. A turnéban résztvevő blogok részvételükkel támogatják, hogy olyan társadalomban éljünk, amely véget vet a kirekesztésnek és egyenlően elfogadó minden polgárával szemben. A turné időpontja: 2015. július 3-12.

Információk a könyvről:
Alice Walker: Kedves Jóisten
Eredeti cím: The Color Purple
Kiadó: Európa Kiadó
Megjelenés: 1987 (eredeti 1982)
Oldalak száma: 256
Fordító: Dezsényi Katalin
A könyv Moly-adatlapja ide kattintva érhető el.

Fülszöveg:
Alice Walker 1944-ben, a georgiai Eatontonban született, nyolcgyerekes szegény családban. Mint ízig-vérig déli író, érzi, tudja, hogy a déli ember nem véletlenül olyan, amilyennek az irodalom ábrázolja. Nála azonban a déli típus a feketeközösség világában jelenik meg – s többnyire asszony. „Csak nézd meg magad – vágja a Kedves Jóisten hősnőjének fejéhez a férje. – Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.” És Celie, akinek fejlődését tizennégy esztendős korától egy emberöltőn át kísérjük figyelemmel, s aki hosszú-hosszú éveken át csak Istenhez írhatta leveleit, a maga embersége és két szeretett asszony segítsége révén mégis megáll a lábán, és szembefordul a sokszoros átokkal: „Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok… De itt vagyok.” Keresetlen egyszerűségében felemelő, mozgósító mű Alice Walker regénye.


Véleményem:
Évekkel ezelőtt egy kedves barátnőmmel éppen azt tárgyaltuk, kinek melyik a kedvenc filmje. Érdemes tudni, hogy ő elég otthonosan mozog a témában: ha nem látott vagy ezer filmet, akkor egyet sem, ám első helyen mégis egy olyan film állt a listáján, melyről én még sosem hallottam: Bíborszín. Kérdezgettem, kértem is, meséljen kicsit a filmről, de azt válaszolta, hogy ő aztán egy szót sem fog mondani róla, csak nézzem meg, és majd megértem.

Mivel akkoriban nem volt időm megnézni a filmet, a feledés homályába merült. Aztán idén januárban a testvéremmel – vizsgákat levezetendő – megrohamoztunk a Tudásközpontot, ő pedig izgatottan hozta kezében a könyvet, mivel már régóta szeretné elolvasni, ezért muszáj kivennünk. Így is tettünk, majd jött a megdöbbenés, mikor elmondta: „ebből készült a Bíborszín című film, tudod, amit a barátnőd annyira szeret.” Ó, gondoltam magamban, itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy elolvassam én is, és aztán együtt megnézzük. Valahogy így jutottunk el ehhez a bejegyzéshez.

Maga a könyv egy levélregény, ahogyan a fülszövege is elárulja, magyar címét pedig a megszólításokból kapja, hiszen főszereplőnk, Miss Celie Istenhez írja leveleit. Szegény Celievel nem bánt kegyesen az élet: nem elég, hogy egy olyan korszakban született, mikor még alsóbbrendűként bántak a feketékkel, de már 14 éves kora előtt születik két gyermeke, akiket elvesznek tőle. 14 éves korában pedig feleségül kell mennie egy férfihez (akit Albertnak hívnak, ám sokáig csak „Mr.”-ként szerepel), akit nem szeret, méghozzá húga, Nellie helyett. Albert nem épp egy mintaférj, amivel nem is lenne gond, ha feleségként, nem pedig cselédként kezelné Miss Celiet, akitől mindent elvár, és ha nem az ő mércéje szerint tesz, akkor meg is veri. A családi gondok elől menekülő Nellie egy pár napot velük tölt, majd egy házaspárhoz szegődik, hogy misszionáriusként utazzon később Afrikába. A regény azonban csak itt veszi kezdetét, hiszen egy életen át követhetjük mindkettejük életét, sok-sok számos, érdekes karakterrel karöltve.

A filmben Whoopi Goldberg játssza Miss Celie-t.
A képen egy idézet látható a könyvből. (Hibákkal együtt.)

Hogy mitől olyan fontos ez a mű, és miért szerepel az „1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz” listákon? Mert fontos küldetése van. Egy egész életet mesél el, de nem csak eseményekben, hanem egy olyan különös módon, amelytől úgy érzed, tényleg egy leélt élet tapasztalata bújik meg a sorok között. Érdekes még az ellentét, mely Miss Celie és húga levelei közt lelhető fel: míg a nem-tanult Miss Celie levelei helyesírási hibáktól hemzsegnek, addig a tanult Nellie csodálatos szavakat használ. Miss Celie életébe idővel belép egy híres, gyönyörű énekesnő, Shug Avery. Neki fontos szerep jut, hisz amellett, hogy társakká válnak, ő lesz az, aki segít neki átvészelni az élet problémáit, és szép lassan elvezeti őt önmaga elfogadásához. Így kapunk kóstolót abból, mennyire fontos a saját értékeink elfogadása, hogy legyünk elégedettek önmagunkkal, mert lehet, hogy nem vagyunk túl okosak, ügyesek, szépek, de „a fenébe is: itt vagyunk!”

Ami különös még, hogy a maga cirka 250 oldalával nem sorolnám a leghosszabb regények közé, mégis olyan sok minden történik benne, hogy utólag visszagondolva nehéz lenne mindent elmesélni. Hogy miről szól ez a könyv? Nagyjából az életről. Az írónő azonban megjelenítette benne azt is, hogyan bántak a feketékkel Délen, milyen dolgok történhettek meg velük, ha például nem úgy beszéltek egy fehér emberrel, mint azt szerintük kellett volna. Ez az ellentét is nagyon élesen megjelenik.

Összességében mindenkinek ajánlani tudom ezt a művet, egy olvasást biztosan megér, mert úgy gondolom, még akkor is képes valamennyi plusz adni, ha esetleg valakinek nem tetszik. Erre egyébként kevés esélyt látok, mert még ha nem is tetszik az a sok szörnyűség, ami benne van, akkor is garantáltan szívedbe zárod majd legalább az egyik szereplőt, ezt garantálhatom. J

A filmről:
A korábban említett filmet volt alkalmam megtekinteni, rögtön a könyv elolvasása után nem sokkal. Nem mondható tökéletes adaptációnak, azonban a változtatások többsége racionális, némelyikről tudni lehet, hogy a film hossza miatt nem tették bele, illetve kaptunk kiegészítést is, így olyan szál kerül lezárásra, amiről a könyvben például nem esett szó. A főszereplőt Whoopi Goldberg alakítja, mellette Danny Glover játssza Albertet, Margaret Avery Shug Averyt, Oprah Winfrey pedig egy szintén nagyon fontos szereplőt, Sofiát. 

Budapest Pride Blogturné - Nyereményjáték 
Természetesen a megszokott Blogturnés játék sem maradhat el! :) Három nyeremény könyv vár a szerencsés nyertesre: 1 példány Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el,  1 példány Ryan Loveless: Ethan és Carter, és 1 példány Becca Prior: A tanítvány. A turné egyes állomásain elolvashatod minden blogger kedvenc LMBT hírességét, közéleti személyiségét, a Te feladatod pedig, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely blogon kiről olvashattál.  Figyelem: 72 óra áll rendelkezésre a nyertesnek az értesítő e-mailre válaszolni. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Kizárólag magyarországi címre postázunk! Sok szerencsét!


Akitől sokan tanulhatnának: Jonathan Groff

Jonathan Groff amerikai színész és énekes, sokak számára ismerős lehet a Glee - Sztárok leszünk! című sorozatból. Azt kevesebben tudják, hogy ő volt Kristoff eredeti hangja a Jégvarázsban, ennek kapcsán pedig több interjút is megtekintettem tőle, szerintem hihetetlen személyiség, ráadásul bátran felvállalja azt, hogy meleg. Ennek kapcsán szerepel az HBO melegekről szóló sorozatában is, mely Keresem… címmel nagy népszerűségnek örvend. Nem titkolózik, hanem pontosan olyan, mint egy jó példakép azok számára, akik nem merik felvállalni, hogy az LMBTQ közösség tagjai. Ha minden sztár hozzá hasonlóan viszonyulna a témához, azt hiszem, sokkal több rajongó fogadná el kedvence másságát, és talán a világon sem lenne ennyi gyűlölködő. Részben ezért is kapott idén kitüntetést, aminek indoklásaként olyan embernek tartják, akitől sokat tanulhatnak majd az LMBTQ közösség jövőbeni elöljárói. 


A Budapest Pride Blogturné további állomásai:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése