A Nagy Shakespeare Projekt 2015: Antonius és Kleopátra

Sziasztok! Nagyon remélem, hogy páran már hallottatok A Nagy Shakespeare Projektről, melynek következő állomását nálam találjátok. A projekt keretein belül egyébként Shakespeare-drámákat olvasunk el, így számos kevésbé ismert művet is megismerhetnek az olvasók. Szerintem ez egy szuper kezdeményezés, remélem, hogy a bejegyzésemmel Ti is kedvet kaptok az olvasásukhoz!

A címből is látható, hogy sokakhoz hasonlóan én is egy tragédiát választottam, méghozzá az Antonius és Kleopátrát. Bevallom, korábban két Shakespeare műhöz volt szerencsém. Természetesen elsőként a Romeo és Júlia akadt a kezembe, melyet a Szentivánéji álom követett. Most pedig félig a véletlen vezetett e két tragikus sorsú szerelmeshez, hiszen mikor csatlakoztam a projekthez, a számomra leginkább ismert címeket már mind kiválasztották. Szó se róla, egyáltalán nem panaszkodtam, cím alapján rögtön le is csaptam erre, hiszen az ókor mindig is a kedvenc témáim közé tartozott, no meg Kleopátrát is egy érdekes történelmi személyiségnek gondolom. Éppen ezért is – engedelmetekkel – maga a tragédia előtt szeretnék néhány szót leírni két főszereplőnkről, hogy ezáltal érthetőbbé váljon majd az a pár gondolat, melyet a későbbiekben kifejtek.

ANTONIUS ÉS KLEOPÁTRA - KIK IS VOLTAK ŐK?

Marcus Antoniusról már mindannyian hallottunk korábban, hiszen a középiskolai történelemoktatás során nehéz is lenne szkippelni a második triumvirátus egyik tagjával való megismerkedést. Mint ahogyan ebből is kiderül, Marcus Antonius római politikus volt. Nos, ha valamit megtanultam a rómaiakról, akkor az az, hogy mindegyikről lehetne „érdekes sztorikat” mesélni (az ő életük valahogy sosem volt egyhangú, éppen ellenkezőleg), ám ez esetben csupán arra a részre szorítkozom, ami a történet szempontjából érinthet minket. Tehát Antonius kb. 29 éves korában Julies Caesar szolgálatába állt, s annak haláláig hűségesen szolgálta. Mindeközben számos csatában részt vett, főleg Caesar halála után. Így került végül Keletre is, Egyiptomtól támogatást szeretett volna kérni, így ismerkedett Kleopátrával, akinek természetesen nem tudott ellenállni. Persze azt tudni érdemes, hogy volt ám neki közben egy (már a harmadik) felesége, Fulvia, aki mindeközben hadjáratot indított Octavianus ellen. Hogy volt, hogy nem, a dolgokat végül azzal sikerült rendezni, hogy Fulvia halála után Antonius elvette Octavianus húgát, Octaviát (nahát, micsoda szellemes nevek!), ám mivel továbbra is hűtlen volt, valamint annyira mégsem fértek meg egymás mellett, ezért Octavianus hadat üzent Egyiptomnak. Talán emlékeztek rá, végül Agrippánál „találkoztak”, ahol Octavianus olyan mértékű győzelmet aratott Antonius felett, hogy az nyomban vissza is menekült Alexandriába. A következő évben Octavianus ismét Egyiptom felé vette az irányt, ekkor került sor Antonius, majd Kleopátra halálára.

Lawrence Alma-Tadema: Antonius és Kleopátra találkozása (forrás)

(VII.) Kleopátra élete sem volt kevésbé színes, ha már csak azt a tényt vesszük alapul, hogy két testvérével is házasságot kötött, majd Julius Caesarral folytatott viszonyt, neki szülte meg első gyermekét is. Már mindezek előtt is számos esemény folyt le életében, 18 évesen lett Egyiptom társuralkodója, számos viszály és trónfosztás, menekülés és lázongások után Caesar volt az, aki trónra segítette, így kerültek közelebb egymáshoz. Caesar halála után ismerkedett meg Antoniusszal, akivel egyébként házasságot is kötött, ami viszont csak egyiptomi, de nem római keretek között volt érvényes. Tőle összesen három gyermeke született. A fentebb említett események hatására lett ő is öngyilkos, két szolgálójával együtt halálát az áspiskígyó marása okozta. Caesartól született fiát Octavianus kivégeztette, Antoniustól született gyermekeit azonban az özvegy Octavia nevelte fel.

AZ ELSŐ DRÁMA: SHAKESPEARE

A wikipédia szerint összesen négy dráma született Kleopátra életéről, az első kettejükről szóló pedig nem véletlenül Shakespeare darabja, ami 1607 környékén született. Történetünk kezdetén Antonius és Kleopátra Egyiptomban vannak, s megérkezik Antonius harmadik feleségének, Fulviának halálhíre. Octavianus Antoniusért küldd, hogy segítsen neki visszaverni a kalózokat, így Kleopátra könyörgése ellenére Antonius elhagyja Egyiptomot és Rómába megy. Ott feleségül adják hozzá a már korábban említett Octaviát, hogy ezzel is kifejezzék, „milyen nagy barátságban” vannak. Nos, gondolom magyarázatra sem szorul, Kleopátra hogyan fogadja a híreket. (Valahogy nem örül neki.)

Humoros képregény, mely egyben rövid összefoglaló is :) (forrás)

Rómában persze már ünneplik a győzelmet, ám Antonius hamarosan haragos lesz, mert Octavianus és Lepidus megtörik a békét, és hadba vonulnak Sextus Pompeius ellen. Így hát hősünk visszatér Egyiptomba, magát és Kleopátrát Egyiptom és a Római Birodalom keleti harmadának királyává és királynőjévé koronázza. A kialakult konfliktus miatt Octavianus és Antonius hadba vonulnak egymás ellen. Enobarbus, Antonius szövetségese azt javasolja neki, hogy szárazföldön harcoljanak, hiszen ott ő, míg tengeren Octavianus lenne előnyben. Persze mi már tudjuk, hogy Antonius ezt elutasítja, így persze vereséget is szenved. Mindeközben Kleopátra kacérkodik az árulás gondolatával, de azért mégis szereti Antoniust, így kitart mellette. Második, ezúttal szárazföldi veresége után Kleopátra a saját halálhírét küldi kedvesének, hogy ezáltal bocsásson meg neki, ám a dolog visszafelé sül el: Antonius öngyilkos lesz, vagyis súlyosan megsebesíti magát, de még megtudja, hogy Kleopátra él és végül az ő karjai között leli a halál. Hamarosan Kleopátra is követi őt, mikor rájön, hogy Octavianustól bizony nem számíthat kegyelemre. Így kijátszva a római őröket, áspiskígyót csempésznek be hozzá, s szolgálólányaival együtt lesznek öngyilkosok. Octavianus végül együttérez a tragikus sorsú párral, és azt mondja, hogy egymás mellé kell őket temetni.

Gyönyörű munka az internet világából (forrás)

VÉLEMÉNYEM

A korábbi két drámához hasonlóan ez is könnyen elnyerte a tetszésem. Hosszra talán eddig ez volt a legbővebb, és különleges volt olyan szempontból, hogy valós és ismert történelmi személyek történetét mesélte el. Szerintem különösen kiemelkedő az is, hogy ehhez is hűen mennyire közel áll a történelmi tényekhez az egész dráma felépítése, a cselekmény előremenetele, és még a két főhős halálának körülményei is. Azonban Shakespeare nem állt meg a történelemnél: rájött, hogy ha mindezt kiegészíti és még több háttértörténetet ad neki, akkor sokkal érdekesebbé és szórakoztatóbbá teheti az egészet. Így talán vannak olyan jelenetek, melyek nem tartoznak a fő cselekményszálhoz, mégis mindig adnak valami pluszt, legyen szó akár baljós előreutalásról, akár arról, hogy minket szórakoztasson. Mindezek mellett a harmadik Shakespeare-dráma után – azt hiszem – nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nagyon kedvelem a stílusát, eddig fordítástól függetlenül mindig „átjött” a lényeg, a szellem, a humor. Éppen ezért is tudom ajánlani mindenkinek, hogy olvassatok Shakespeare-t, mert tényleg kortalan, jót lehet szórakozni egy-egy párbeszéden, soron, és az élet igazságait is virágokként ülteti a többi sor kertjébe. Bárkinek ajánlom, aki nem riad vissza ettől a műnemtől, nem lesz tőle nagyon szomorú, ha páran meghalnak, és minőségi szórakozásra vágyik. No és persze ha kevésbé ismert címet keresel, még az a jól eső érzés is nyugtathatja kicsiny lelked, hogy a kortársaid közül biztosan az elsők között vagy, akik kezébe vették a könyvet. :)

INFORMÁCIÓK A KÖNYVRŐL
William Shakespeare: Antonius és Kleopátra
Eredeti cím: Antony and Cleopatra
Kiadó: Európa Kiadó
Megjelenés: 1984 (eredeti 1606)
Oldalak száma: 246 oldal
Fordító: Vas István
A könyv Moly.hu oldalon ide kattintva érhető el.

FÜLSZÖVEG
Antonius és Kleopátra birodalmakon átívelő szerelme, egy hatalmas szenvedély története, amely minden létező szabályt felrúg, és éppen ezért minden későbbi szenvedély hatalmas mintája lett. Keleti mese, ami éppen azért hihető, mert hihetetlen. A színpadon minden varázslat megtörténik, játszi könnyedséggel múlik el egy évtized, járunk be több millió négyzetkilométert Alexandriától Rómáig, Görögországba és vissza, tengeri és szárazföldi csatákat látunk, vért és könnyeket, csókot és árulást.

FELDOLGOZÁSOK RENGETEGÉBEN

Az 1974-es film plakátja
(forrás)

Az őszintét megvallva nem sikerült egy feldolgozást sem érdemben megtekintenem, ezért arra gondoltam, hogy próbálok mindegyikről egy kis információt nyújtani. Sokáig keresgéltem, hogy valamelyik filmet meg tudjam tekinteni, így végül YouTube-on leltem rá az 1974-es tévés produkcióra. Ebbe bele is kezdtem, így elmondhatom, hogy előnye és egyben hátránya is az, hogy rettentő hűen ragaszkodik az eredeti szöveghez. Felirat híján ugyanis a MEK oldalát nyitottam meg mellé (ott fent van angolul is a teljes változat), és szinte az egész úgy épül fel, mintha pár sor kivágással, de ctrl+c, ctrl+v módon készült volna a forgatókönyve. Persze ez olyan szempontból jó, hogy teljesen hű az eredetihez, de sajnos ettől kicsit unalmassá is válik, mert a párbeszédeket konkrétan biztos vagyok benne, hogy gyorsabban olvastam, mint ahogyan ők azt nagy nehezen elmondogatták.

Az egyik legismertebb filmváltozat – egyben az, amire én is a leginkább kíváncsi volnék, de sehol sem találtam – 1972-ben jelent meg, s a főszerepet nem más játssza benne, mint Charlton Heston, aki sokak számára ismerős lehet, hiszen ő játszotta Ben Hurt, vagy éppen El Cidet is. Ennek a filmnek ő volt a rendezője, valamint részben forgatókönyvírója is.

Jelenetek az 1972-es filmváltozatból (forrás)

Szintén kihagyhatatlan a könyv borítóján is szereplő változat, melyet a BBC készített 1981-ben. A film a csatorna Shakespeare sorozatának részeként készült el, a főszerepben Jane Lapotaire és Colin Blakely tűntek fel.

Az 1963-as film plakátja (forrás)

Számos kevésbé ismert feldolgozás mellett kiemelendő az 1963-as Kleopátra film, melyben Elizabeth Taylor és Richard Burton alakítják a két főszereplőt. Azt hiszem, talán ez utóbbi a máig leghíresebb film, ami Kleopátráról szól. Érdekesség, hogy a Róma című sorozatban szintén feltűnt a két híres történelmi karakter.

Összegzésül annyit szeretnék mondani, hogy remélem sikerült néhány ember kedvét meghoznom az Antonius és Kleopátra, vagy esetleg más Shakespeare művek elolvasásához. Szerintem érdemes elolvasni, mert bizonyos ponton mindig együtt lehet érezni az adott karakterrel, és Kleopátrát még az ármánykodása ellenére is megkedveltem. Jó betekintést nyújt a római dolgok egykori működésébe, és történelmileg hűen mutatja be a két szerelmes tragikus sorsát.

A NAGY SHAKESPEARE PROJEKT 2015 - TOVÁBBI ÁLLOMÁSOK